Õszhozó

Õszhozó

Egyetlen pillanat
maradt a szív alatt
abban mind úgy hagytam
amiket mutattam
látod, az alkonyat
fájáról hullanak
illanó szálain
õszülõ álmaim
tenyered dúdoló
mélyére.

És eljövõ nagy esõ
illata hajadban
két karod bújtat el
titokban énekel
hogy suttogó királyok
járják a világot
szüret lesz maholnap
õk édes ujjukat
ajkunkra elhozzák
s ráteszik.

De száz gyilkos átoson
ezen a városon
éjjeli síneken
fénylik a félelem
fényüknél látlak csak
úgy súgom magamnak -
ágyam vagy, rejtekem
õszhozó szerelmem
s bûnösül a neved
kimondom.