Carbon

ükrök szilánkjait illesztem össze
mintha csak álmodnék, megváltozott a kép
mutatna valamit
a mutatók körbe sem jártak rég
mondd, megismersz-e még
közben azt hiszem kifosztották
az éjszaka maradék méltóságát
sötétje csak annyit tett, hogy nem láttam
csak az üres helyedet
árnyékot vet mint ágyat
és ágyat vet mint ráncot
ráncot vet, vihart arat
máshol és máskor járok
kalapácsláb a haranghorizonton
minden léptem csendítés
túlvisszhangzik a városon is, míg
egyensúlyra lelek peremén
tépj, egy oldalt hátulról szakíts szét
minden más lesz mint rég
az album lángolva ég
nem marad csak szén
már nem várnak többé ismerõs fák
messzebb a karnyújtásnyinál
az album lángolva ég...